Nagyon sok magyar fiatalnak a katonaságot büntető munkatáborban kellett töltenie a kommunista rendszerben. Jáger Sándort sokadmagával Resicabányára vitték lapátos munkaszolgálatra. Ősztől tavaszig nem száradt meg rajtuk a pufajka, a hajszától állandóan gőzölgött rajtuk. A rossz munkakörülmények miatt gyakoriak voltak a balesetek, volt olyan időszak, amikor hetente meghalt vagy súlyos sérülést szenvedett egy-két ember. Egyszer lezuhant egy tartógerenda, hatan maradtak alatta. Amíg nem teljesítették a normát, nem kaptak ebédet vagy vacsorát. Elsősorban partiumi és székelyföldi magyar fiatalok voltak ebben a táborban, mintegy háromezren lehettek. Az 56-os forradalom után újból feltöltötték a tábort magyarokkal. Jáger Sándor hazatérése után gyógykezeltette a hátgerincét, emellett reumás lett. Egyszer találkozott egy resicai munka- és szenvedőtársával, aki már tolókocsiban volt. Megszületett a munkaszolgálatosok kárpótlására hozott törvény, ebben lényes az ingyengyógyszer. Jáger Sándor több hónapja leadta a kérvényt a szükséges bizonylatokkal. Eddig nem kapott választ. /Sike Lajos: Egy munkaszolgálatos emlékezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2005. június 16.
A román hadsereg jelentős része félévszázada lapátos bakákból állt. Elsősorban az „osztályellenség”, vagyis volt gyárosok, kereskedők, kulákok, papok gyermekei tartoztak ide. Kegyetlenül megdolgoztatták őket, s alig volt jobb öltözetük és kosztjuk, mint a raboknak. Napirenden voltak a munkahelyi balesetek, sokan egész életükre megnyomorodtak. Közéjük tartozott Jáger Sándor is Krasznadobráról, mert apját kuláklistára tették. Főleg magyar és német fiatalokat soroztak ide. Jáger Sándor gyógyíthatatlan (izületi és más) betegségeket szerzett. Személyében most az egyik utolsó munkaszolgálatos katona távozott, s vitte magával tízezrek, százezrek szenvedését. /Sike Lajos: Rekviem a lapátos katonáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./
